- Mi volt ma az úszáson? Jól érezted magad?
- Igen. Zsuzsa nénivel gyakoroltam azt, hogy felhúz, kirúg, összezár... (mutatja)
- Tényleg? Az óvónéniddel?
- Nem, ő nem az óvónénim. Ő egy másik Zsuzsa néni. Ő öreg. Van rajta fürdőruha meg melltartó. És ő az uszodamester.
Ül az ablakban, kifelé bámul
Ő: - Most tél van...
Én: - Igen.
Ő: - ... de nem esik a hó. Pedig én szánkózni szeretnék. Meg síelni.
Én: - Az nagyon jó. Meg hógolyózni és hóembert építeni is lehetne. Reméljük, lesz még hó.
Ő: - Ha nem lesz, akkor költözzünk inkább az örök hó birodalmába. Felmegyünk lanovkával, én felveszem a síléceket, meglöksz hátulról és lecsúszok. Jó?
Számolósat játszunk, hány ujjunk van a kezünkön, a lábunkon, aztán összesen miből mennyi. Hány kezünk van, hány fülünk, szemünk, orrunk, stb.
- Most megszámolom a hajadat, anya. Egy, kettő, három...
- Nagyon sok hajam van, soha nem jutnál a végére. Azt nem is szoktuk megszámolni.
- Jó, de akkor mi van még? (gondolkodik) Megvan! Az egy! Olyat még nem mondtunk, amiből csak egy van!
- Ez igaz. Akkor mondjál olyat, amiből csak egy van.
- (felragyog az arca, vigyorog) Hát a kuki! Abból csak egy van.Tényleg...de jó!
Ő: Légyszíííí, anyaaaaa, én ma csokit kérek reggelire....
Én: Csokit nem adok. Reggelire nem ehetsz csokit, és erről nem vitatkozunk.
(itt az a semmihez sem hasonlítható kamu síró hang jön)
Ő: (hüppög) De belegondolsz, hogy ez nekem mennyire rosszul esik?
Hangok a szobából:
- Ne aggódj, Lámpa! (Ez az egyik T-Rex neve.) Anyukám hoz sebtapaszt, mindjárt meggyógyítja a Ceratosaurust. Csak előbb megfőzi a kelkáposzta főzelékemet.
Én: Balázs, ébresztő...
Balázs (csukott szemmel motyog, még nincs ébren): Jó, de én még nézem az álmomat.
Egyszer Micimackóék elmentek kirándulni Barackkal, a Hétalvó Méhecskével, Siddel és az oposszumokkal. Az erdei séta után leültek pihenni egy tó partjára. Fürödtek is a vízben, mert nagyon szerettek lubickolni. Mindenki bemehetett, csak szegény Méhecske nem, mert ha vizes lesz a szárnya, akkor nem tud repülni. Ő kiült egy magas sziklára, onnan nézte a többieket. Egyszer csak észrevett a vízben valami furcsa dolgot: mintha egy cápauszony közeledett volna feléjük. Azonnal odarepült Nyuszi orrára és elzümmögte neki, hogy nagy baj van, gyorsan ki kell jönni a partra, mert jön a Megalodon. Mindenki kirohant a partra és izgatottan figyelték a közeledő valamit. Aztán kiemelkedett az uszony többi része is és csodálkozva látták, hogy Bagoly volt az, fején egy cápás úszósapkával.
.JPG)
- Anya, amikor én felnőtt leszek, te már nagyon öreg leszel.
- Nem leszek annyira öreg...
- De igen. Mint egy néni.
Nem tetszik, hogy a Süsüt elkergeti a többi sárkány azért, mert egy feje van... Olyan szomorú.
Elmesélem, hogyan nőtt ki a többi feje. Akkor már nem haragudott rá az apukája és nem nevették ki a sárkányok. A Süsünek volt egy jó barátja, az Oszkár nevű sárkány. Ő varázslósárkány volt, meg felfaló is, de szerencsére nem evett meg senkit. Viszont tudott egy csomó varázslást. Elment hozzá a Süsü, és azt mondta neki:
- Oszkár, csinálj valamit, hogy kinőjön még két fejem, nem akarok egyfejű lenni.
- Nagyon nehéz feladat - mondta Oszkár. - De támadt egy pompás ötletem.
Oszkár félrevonult a szobájába, egész este ki se jött onnan. Elővett egy hatalmas könyvet, amiben a világ összes varázslata benne volt. Olyan nagy volt a könyv, hogy egyedül nem is tudta lapozni, kellett hozzá egy lapozógép. Lapozta, lapozta, aztán megállt az egyik oldalon.
- Megvan! - kiáltott fel Oszkár, és vigyorgott.
Elővett egy óriási üstöt. Tett bele kakukkfüvet, macskagyökeret, sót, borsot, békanyálat, színes cukrokat, meg ezt, meg azt. Keverte-kavarta jó sokáig. Aztán megszólalt:
- Kész. Ebből a főzetből igyál három kortyot ma este. De ne többet, csak hármat!
Süsü hazament, kivárta az estét és ivott a varázsitalból. Alighogy lenyelte az utolsó kortyot, érezte, hogy valami csiklandozza a nyakánál. Aztán a másik oldalon is... - Nahát, milyen furcsa érzés - gondolta - ez nagyon csikis. De a következő pillanatban, amikor odanézett, lett még két feje. Ennek nagyon örült, mert így már nem fogják kinevetni a sárkányok.
