Lát, hall, megmond

Anya, azt álmodtam, hogy felmásztam egy szivárványra. Aztán az hirtelen átváltozott dinóvá! Tudod melyik dinó volt a legeslegnagyobb? Az Argentinoszaurusz! És ez olyan volt, és én a hátán ültem, aztán hirtelen felrepült és elhozott engem ide.

társasjáték közben:

A cuki egér annyira édes, hogy a T-rex majdnem feleségül vette, de a Velociraptor nem vállalta, hogy pap lesz, ami nem is baj, mert közben cuki egér meglépett az euróval, ami többet ér, mint a forint...

Kata! Szerintem egyáltalán nem igazságos, hogy azért mert kicsi vagyok keveset kapok!

- Apa, Dórinak hőhártyagyulladása van!

- Milyen gyulladása?

- Hőhártya!

- Az milyen?

- Hát olyan, hogy összeragad tőle a szemed.

- Mit jelent az elfelejtés?

- Ezt hogy érted?

- Hogyha valamire gondolok, azt már soha nem tudom elfelejteni?

- De, csak lehet, hogy sok időkell hozzá.

- Lehet, hogy én már soha nem fogom elfelejteni azt a dalt...

- Melyik dalt?

- A kengurusat. Amit nem szeretek.

- Miért nem szereted?

- Mert nincs benne ének, csak zene. Miákolós zene. Türelmetlen. Nem tetszik, félelmetes. Én csak azt szeretem, amiben van szép ének. Megpróbálom elfelejteni, de ez sajnos benne maradt a fejemben.

Minden állatnak van szemöldöke, kivéve a párducot, mert ő olyan gyorsan fut, hogy futás közben lerepülne neki.

- Anya, én olyan szomorú vagyok, hogy már nincsenek dinoszauruszok. Mert kihaltak...

- Elhiszem, tényleg nem jó ez így.

- Kitaláltam valamit. Építünk egy időgépet, hogy visszamenjünk hozzájuk? 

- Az jó ötlet, építsünk.

- Össze fogunk töpörödni ilyen picire, a dinók pedig ekkorák lesznek mellettünk (mutatja).

- És miből építsük meg az időgépet?

- Hát fából! Nem, inkább tökből és sárgarépából... Nem, az nem jó. (gondolkodik) Bronzból és aranyból! Az jó lesz.

- Te fogod vezetni?

- Nem anya, vezesd te. Én majd ülök a másik ablaknál és számolom a bolygókat, amiket lehagyunk. És majd begyűjtök pár csillagot útközben.

- Pakoljunk össze néhány holmit a nagy utazásra...

- Hááát, inkább csak egy sátrat. És egy labdát, mert lehet, hogy a dinók szeretnek labdázni. Ja, és a dinók kedvéért vigyünk husit is, nekünk pedig vajas-mézes szendvicset.

Ő: Ha nagy leszek, költő leszek.

Én: Költő? Tényleg?

Ő: Áááá, nem. Vezető paleontológus leszek...

Én: Az jól hangzik.

Ő: ...mozdonyvezető paleontológus!

1. (valahogy meg kell magyarázni)

Laci, képzeld, én csak két kis csokit kértem, de anya a kezembe nyomott még egyet! Ezért ettem hármat.

2. (főzés közben, valamiért nagyon beakadt a tojás téma)

Hétvégén majd csinálunk olyan finomságot, amihez szét kell választani a tojásokat és csak a sárgáját tesszük bele. Én választom szét, beleteszem a tenyerembe, az ujjaim között kifolyik a fehérje és ott marad a sárga. 

3. Valami katyvaszt készít (levest), amiben van víz, mandarinhéj, tojáshéj és kér hozzá fűszereket. Leveszi az egyetlen zacskót, amit elől hagytam: a szódabikarbónát. 

Én: Az a szódabikarbóna. Azt inkább süteményekbe szoktuk tenni.

Ő: De nekem profi séf szokásaim vannak, nekem most kell a szódabika fűszer. 

3. (mutatom neki a brokkolicsírát, mondom, hogy ez lesz a magból, később pedig szép nagy brokkolivá nő)

Ő: És abból lesz a brokkolikrémleves!

Én: Bizony. Az milyen finom!

Ő: De én azt nem szeretem. Olyankor mindig megvárom a másodikat.

Nézzük a tévét, Nigella süt-főz. Balázs kényelmesen elhelyezkedik az ölemben, érdekes módon leköti, amit lát. Közben beszélgetünk: most megpirítja a kesudiót ("a kesudió nagyon finom"), most a csirkehúst, stb. Jön a desszert. Tejszínhab, méz, tojás - ebből fagyi lesz. Tényleg nagyon guszta.

Balázs: Anya, mi lenne, ha leszerelnénk a tévé hátulját, bemásznánk és megennénk az összes fagyit. Én a mézet is megeszem.