Lát, hall, megmond

- Most, hogy megkaptam ezt a nyalókát, már sokkal könnyebb az életem.

(lóbálom a kezem, hogy gyorsabban száradjon a körömlakk)

- Anya, te most karatézol?

- Nem, szárítom a körömlakkomat.

- Engem nem csapsz be. Szerintem te karatézol. 

- (nézegeti a telefonom tokját) Ezeket a bálnákat tényleg a Laci találta ki? 

- Igen. Ugye milyen menő?

- Igen, nagyon szépek. Azért tud ilyen szépet csinálni a Laci, mert ő egy grafitikus, igaz?

- Aha.

Ül a hátsó ülésen és magyaráz:

Anyának Laci a férje, apának Kata a felesége... (gondolkodik)... Nekem meg lézerkardom van!

- Anya, nekem konfliktusom van veled.

- ???... Ezt hogy érted?

- Hát erre a vécédeszka kérdésre gondolok.

- Lécci, utazzunk el Skóciába!

- Miért pont Skóciába?

- Jaaaaj, hát mert ott van a Loch Ness-i... 

- Értem. Nézzük meg a Loch Ness-i szörnyet?

- Nem, inkább fogadjuk örökbe. Fogadjunk örökbe egy kisbaba Loch Ness-it, jó, anya? Hazahozzuk és lakhat nálunk.

- Hol lakjon? A szobádban?

- Nem, kint a kertben. A kis tóban, a teknősök mellett. Szerintem barátságos lesz majd, nem fogja bántani a teknősöket. Jó?

Megy a pedagógia, hogy hajtsa fel a wc deszkát. Közben elmélkedik:

- Apa felhajtja, Laci felhajtja, a fiúk felhajtják... De a Kata nem hajtja fel! Neki nincs kukija. Ez a szerencséje.

- Anya, most olyan rossz gondolat volt a fejemben.

- Miért volt rossz gondolatod?

- Mert az agyam mindent elraktároz, azért.

(reggel 6 óra 15 perc, ébredés, első megszólalás)

- Anya, megszületett a dallam a számban, mostantól csak meditálnom kell.

- Anya, te szereted a focit?

- Igen

- Jó, akkor beiratlak az oviba focizni, hogy ne csak nézd.